Az élet oszthatatlan
kontinuum, amelyben a legkorábbi tapasztalatoknak is van jelentősége és hatása.
Minden ember őrzi a fogantatása, méhen belüli fejlődése, megszületése és első évei
lenyomatát. Az átéltek kihatással vannak testi–lelki fejlődésünkre,
egészségünkre, a kapcsolatteremtő képességünkre, a változásokhoz való
alkalmazkodásunk alakulására, a kihívásokhoz való viszonyulásunkra. A szüléskor
elszenvedett traumák társadalmi szintű problémákat is eredményezhetnek, például
a gyermekvállalási kedv csökkenését, az életminőség romlását.
Egy gyermek születése a
szülők és a gyermek számára egyaránt meghatározó jelentőségű. Az átélt élmények
és tapasztalatok hatásairól napjainkra számos kutatási eredmény vált
elérhetővé. Az anyák számára a szülésük átélhető passzívan elszenvedett
kudarcként, a kontrollvesztettség és kiszolgáltatottság érzésével kísért
traumaként. Ugyanakkor lehet egész életet meghatározó csúcsélmény, erőt és
kiteljesedést adó esemény.
A pozitív szülésélmény
kulcsa az önbizalom és önértékelés növekedése: az, hogy a nők a szülés során
képesnek érezték magukat arra, hogy kézben tartsák a fájdalmat, amit megéltek,
figyelembe vették igényeiket, kéréseiket és úgy érezték a történéseket képesek
voltak befolyásolni.
A szülési traumát
előidéző tényezők sokfélék lehetnek. Az anya saját belső feszültségei,
megoldatlan problémái és feldolgozatlan korábbi traumái mellett jelentős
szerepet játszanak a szülés konkrét történései is, mint például a szülés módja
(szülésindítás, császármetszés, vákuum), a szülés során felmerülő komplikációk,
a baba és /vagy az anya életveszélyes állapota. A szülés negatív élménnyé válásában
központi jelentőségű az, hogy mennyire érezte az anya magát kiszolgáltatottnak,
tárgyként kezeltnek, mennyire vették figyelembe a kéréseit, szükségleteit,
mennyi információval látták el és bevonták-e a döntési folyamatba, kaptak-e
fizikai és érzelmi támogatást. Traumatizáló tényező lehet az egészségügyi
szaksegítség agresszív, lekezelő, vagy épp az anya rovására humorizáló
viszonyulása.
A szülés során megélt
negatív élmények tartós pszichés problémákhoz vezethetnek traumafeldolgozásban
jártas szakember bevonását igénybevevő kezelés nélkül.
A baba számára a
születés kemény munka, az első elszakadás és gyökeres változás, testileg és
lelkileg is megterhelő esemény. A születő babák fokozottan érzékenyek a
születés körüli időkben, ezért nem mindegy milyen gondoskodásban és ellátásban
részesülnek, mennyire ismerik és veszik figyelembe fizikai szükségleteik
mellett pszichés igényeiket is. Az ekkor átéltek életünk minden nagy átmenete,
krízise során újraélednek, például amikor bölcsödébe, óvodába, iskolába
megyünk, dolgozni kezdünk, párt választunk, gyermeket vállalunk. Kihatással
vannak kitartásunkra, állóképességünkre, kihívásokra, és a céljaink elérését
nehezítő tényezőkre adott reakcióinkra. Sok baba számára a születés trauma,
vagy halálközeli élmény, félelemmel és fájdalommal járó esemény. De egyúttal a
legelső erőforrás is, hiszen belőle fakad a kitartás és remény képessége,
önmagunk hősként való megélése, még a nagyon nehéz születés esetén is.
Az apák egyre aktívabb
szerepet töltenek be mind a várandósság, mind a szülés, mind a gyerek gondozás
során. A saját korai élmények újraéledése őket is érinti, a szülésnél támaszt
nyújtó apák számára is meghatározó az élmény minősége, ők is traumaként élhetik
át saját tehetetlenségüket, amikor párjukat és gyermeküket veszélyben érzik.
Az emberiség jövője, a
testi-lelki egészség, az életminőség kulcsa a születés és szülés élménye. A már
megtörtént traumák, sérülések felismerése, pszichés feldolgozása, a
szülőszerepre való testi-lelki felkészülés, a szülők szülés során betöltött
szerepének és felelősségének átértékelése, a pre- és perinatális pszichológia
kutatási eredményeinek ismerete és beépítése a szülészeti ellátásba, az anya és
a baba valós igényeinek támogatása vezethet a születés és szülés élményének
pozitívabbá válásához.
Ferenczi Beáta klinikai
szakpszichológus, családterapeuta, dúla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése