A szülésre való felkészülés színterei

Az anya és apa szerep talán a legnagyobb felelősséggel jár, amit az ember vállalhat. Életre szóló, állandóan változó feladatokat kínáló szerepkör, amit magától értetődőnek tekintünk, ugyanakkor sokszor küzdünk a szülői feladataink kapcsán elégtelenségérzéssel – vajon elég jól csinálom, jó szülő vagyok?

Anyává válunk, vagy valami mindig is a nőben rejlő képesség bontakozik ki bennünk a várandósság és a gyermekünk születése által? Mi kellhet az elég jó anyaság eléréséhez és milyen tényezők nehezíthetik az anyává válás lelki folyamatát?

A nők háromféle beállítódással viseltetnek a várandóssággal – szüléssel - anyasággal - kapcsolatban:

1.  a babavárást, a szülést és a csecsemőkort borzalmas, nehezen elviselhető életszakasznak élik meg és szenvednek tőle;

2. kibírhatónak, mások által is végigcsináltnak, tehát önmaguk számára is elviselhetőnek tartják

3.  saját személyes fejlődésük, érésük, kibontakozásuk részeként élik meg, örömmel fogadják, a benne rejlő ambivalenciát megértéssel kezelik.

Nem kell sok ahhoz, hogy a harmadik csoportba tartozhassunk. Vágy, elhatározás, bátorság és kellő aktivitás révén találhatunk olyan felkészülést segítő terepet, ahol nem csak megéljük, de meg is értjük érzéseinket és a bennünk zajló változásokat, ezáltal tudatossá téve a felkészülés időszakát.

A szülésre való készülődés különböző színterei arra adnak lehetőséget, hogy a várandósság ideje alatt a tájékozottság növelése mellett olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodjunk, amelyek segítségünkre vannak a vajúdás és szülés idején és a gyereknevelés során egyaránt.

Az anyai működésmód nem a régebbi, már meglevő működések egyszerű átállítódása a várandósság és a szülés által, hanem valami teljesen új létrejötte a gyerekkorból hozott élményekből, érzésekből és a későbbiekben formálódó tervekből, vágyakból, ismeretekből. Egyszerre hoz változást a testünk, a lelkünk, a kapcsolataink és a szellemi fejlődésünk területén, érlelve a személyiségünket, ezáltal készítve a szülői szerepre.

A szülésre való felkészülésről gondolkodva olyan kérdésekre keressük a választ, mint:

Mi támogathatja a nőket annak a belső tudásnak a felszínre hozásában, aminek segítségével a szülés a maga természetes módján magától végbemegy?

Hogyan élhetik át és gyakorolhatják még a szülés előtt az elengedést, a pillanatban létezést, a testi-lelki megnyílást és válaszkészséget, a kiszámíthatatlanság elfogadását, mint a szülés alapkészségeit?

Mi segíthet a félelmekkel való szembenézésben, a korábbi negatív élmények feldolgozásában a várandósság érzékeny időszakában kíméletesen, de mégis hatékonyan?

Hogyan kapcsolódhat be a pár mindkét tagja a babával való kapcsolat felvételébe, a kapcsolat elmélyítésébe, interaktívvá tételébe, a méhen belüli gondoskodás és kötődés megélésébe?

Milyen tudás, információ segít abban, hogy a szülők megtalálják saját hangjukat a szülőszobán, képviselve a szülő anya és a születendő gyermek valódi érdekeit, minimalizálva az ártalmakat a legváltozatosabb, vagy előre nem tervezett helyzetekben is?

Hogyan készülhet a pár a szülésre, hogyan válhat az apa valódi támasszá a szülőszobán? Az apa helye, szerepe, élményei a várandósság és a szülés alatt és után.

Minderről beszél majd Ferenczi Beáta klinikai szakpszichológus, családterapeuta és dúla, a ReNatal munkacsoport egyik alapítója a Születés Hetén, június 13-án 15 órától!