Mesék, mesék, oly fontosak

Aki gyermeket nevel, jól tudja, hogy a mese természetes velejárója a hétköznapoknak. Hogy miért? Mert a mesében a lélek otthon érzi magát. Mesehallgatás közben megszűnik a hangos, néha teljesen érthetetlen külvilág gyermekünk számára, csak az Óperenciás tengeren túli varázsvilág van és anya hangja. 

Az a hang, ami már az anyaméhben is a biztonságot jelentette. Ilyenkor útra kelhetünk együtt, soha nem látott világokat járhatunk be, közben saját utunkat járhatjuk. Felhúzhatjuk a mérföldjáró csizmát, és ott teremhetünk, ahol éppen lenni akarunk. Leküzdhetjük vagy megszelídíthetjük a sárkányokat úgy, hogy mi vagyunk a legkisebb királyfi. Felkapaszkodhatunk az égig érő fára, ami a kerek erdő közepén van. Olyan világba léphetünk, ahol rend van, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát. És végül, ami a legfontosabb: megtörténhet a csoda. Ennyi varázslat anyával és apával… 

Vannak még érvek a mindennapos meseolvasás mellett, de ezt szerdán a Víztoronyban megbeszélhetnénk! Gyere el, beszélgessünk! Várlak! 

Balogh Zsuzsa alkotó-, fejlesztő mesefoglalkozás vezető, három leány édesanyja