Fontos a nagyobb testvér életében a fokozatosság: már a várandósság ideje alatt legyen természetes az Apával töltött idő, ne a kicsi születése után vezessük be az "apaprogramokat". Ugyanez igaz a nagyszülőkkel töltött időre is, de arra azért érdemes odafigyelni, hogy a testvér megszületése után lehetőség szerint ne legyen a nagytesó hosszú ideig, akár hetekig a nagyszülőknél, még ha ez nagy könnyebbséggel kecsegtet is, mert ez azzal az érzéssel töltheti el, hogy ő "nem fontos", őt "elküldték", őt "kitúrták."
Jól jöhet a rokoni, baráti segítség az első időkben, de csak akkor, ha ez nem folyamatos vendégeskedést jelent, amikor a frissen szült nő ugrál kávéval és süteménnyel a látogatók körül, hanem valódi segítséget kap. Merjük megfogalmazni, mit szeretnénk, milyen segítség jönne jól, de ha kell, tudjunk nemet is mondani!
A nagyobb testvérnek szüksége van arra, hogy időről időre a szülei csak vele töltsenek el egy kis időt külön-külön és együtt, hármasban is, úgy, mint régen, amikor még nem született meg a kicsi. Ha a baba is ott van, még ha alszik is, az nem ugyanaz az érzés. Még ha csak fél óráról van is szó, amikor az anya kettesben csinál valamit a "naggyal", az neki nagyon sokat jelenthet.
A kórházi közeg is félelmet kelthet a nagytesóban. Orvosokat, nővéreket, fehér ruhásokat, kórtermeket lát, és azt élheti át, hogy az édesanyja "beteg", valami baja van, ezt "tette vele a baba." Érdemes felkészíteni erre az élményre.
Az idősebb testvért ne csak a státuszából fakadó kötelességekre emlékeztessük mindig: "neked ezt meg kell értened, te már nagy vagy", hanem ruházzuk fel csak a nagyoknak járó jogokkal is! Ha pedig felelősséget helyezünk a vállára a babával kapcsolatban, például, hogy figyeljen rá, míg egy percre kimegyünk a szobából, visszatérve ne felejtsük mentesíteni ez alól a felelősség alól.
Sokat segíthet a játékok megosztásával kapcsolatos félelmek eloszlatásában, ha van egy polc a legbecsesebb holmijaival, ami csak az övé. A szülei onnan semmit sem adhatnak oda a kicsinek, azzal ő rendelkezik, és ő dönti el, hogy engedi-e, hogy a kistestvér játsszon valamelyik játékkal.
És végül: nem kell túlféltenünk a kicsit! Ő már ebbe a szerepbe születik bele, ő nem első gyerek, és neki ez a természetes! Engedjük, hogy a nagytestvér kezébe vegye, közeledjen hozzá, figyeljünk persze, de ne aggódjunk túlzottan, hogy kárt tehet benne, mert ez erősítheti a féltékenységet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése